Élővilág elszegényedése

A növények sokfélesége lenyűgöző. Növények nélkül nem élhetne ember a földön. Élelmet, fűtő- és rostanyagot, és még sok egyebet közvetlenül felhasználunk. Ahhoz, hogy a növények biztosítani tudják számunkra a különböző ökoszisztéma szolgáltatásokat, az élővilág sokféleségére van szükség. A biológiai sokféleség, vagyis a biodiverzitás csökkenésével sérül az ökológiai háló, ami a földi rendszereket egyensúlyban tartja, számunkra pedig biztosítja az ökoszisztéma szolgáltatásokat. A biológiai sokféleséget gyakran a fajgazdagsággal azonosítják, mert talán itt a legfeltűnőbbek a veszteségek, de a biodiverzitás minden szerveződési szinten jelentkezik
A botanikus kertek és tudományos élőnövény gyűjteményeik szerepe világszerte rendkívüli módon felértékelődött. Ennek elsődleges oka, hogy az emberi beavatkozás közvetlen és közvetett hatásai révén az élőhelyek példátlan gyorsasággal pusztulnak. Vannak olyan fajok, amelyek mára természetes élőhelyükön már nem, csak bizonyos botanikus kertekben találhatók meg. Ezen utolsó hírnökök által hordozott genetikai információ pótolhatatlan. A botanikus kertek mint génalap tartalékok, számos védett vagy veszélyeztetett faj ex situ megőrzését és az élőhelyre történő visszatelepítés lehetőségét biztosítva kiemelkedő fontosságúak, emellett menedéket nyújtanak olyan növényeknek is, amelyek az egyre szélsőségesebb természeti hatásokat átvészelve, ahhoz alkalmazkodva válhatnak tápnövénnyé az emberiség számára. E gyűjteményes kertek a környezettudatos nevelésnek is bázisintézményei: a kerteket látogatók világképének formálása mellett az üvegházi gyűjtemények célja, hogy rávilágítson, mennyire fontos a biológiai sokféleség a Földön. Nemzetközi természet- és környezetvédelmi egyezmények születtek, melyek közül egyik legjelentősebb a Biológiai Sokféleség Egyezmény (Riói Egyezmény). Az európai szintű szabályozások közül a Natura2000 Élőhelyvédelmi Irányelvének megvalósításában is aktív szerepet kapnak a botanikus kertek. A Növényvilág Megőrzésének Világstratégiája (GSPC) célként tűzte ki, hogy 2010-re a veszélyeztetett növényfajok 60 %-a elérhető legyen ex situ gyűjteményekben.